A pontok, amiket még nem látok összeérni

Van egy mondat, ami már évek óta velem van. Steve Jobs mondta a 2005-ös stanfordi diplomaosztó beszédében, és azóta is ez az egyik legfontosabb iránytűm, amikor bizonytalan vagyok abban, hogy mibe fektessek időt, energiát, figyelmet.

Az eredeti idézet:

You can’t connect the dots looking forward; you can only connect them looking backwards. So you have to trust that the dots will somehow connect in your future.

Magyarul:

Előre nem láthatod, hogyan kapcsolódnak össze a pontok. Csak visszatekintve érted majd meg, hogyan álltak össze. Bíznod kell abban, hogy valahogy ezek a pontok össze fognak kapcsolódni a jövődben.

Ő maga a kalligráfia-óráit hozta példának: azért iratkozott be rájuk az egyetemről való kimaradása után, mert érdekelte a téma, nem azért, mert bármi gyakorlati haszna lett volna. Évekkel később, amikor a Macintoshot tervezték, pont ez az érdeklődés lett az alapja annak, hogy a gép tipográfiája olyan igényes lett, amilyen.

Miért ragadt meg ennyire ez a gondolat bennem?

Amikor vállalkozóként vagy startup-alapítóként indulunk, folyamatosan azzal a nyomással élünk, hogy minden lépésnek azonnal "megtérülőnek" kell lennie. Minden tanulás, minden új készség mögött ott a kérdés: ez most segíteni fog? És ha nem látjuk azonnal a választ, hajlamosak vagyunk lemondani róla.

Én pár éve tudatosan használom ezt az elvet: amikor tanulok valamit - legyen az egy technológia, egy készség, egy terület, ami épp csak érdekel -, nem azt várom el magamtól, hogy azonnal lássam, mire lesz jó. Csak annyit teszek, hogy hiszek abban: egyszer, valahogy, hasznát fogom venni.

És működik. Tanultam Photoshop mesteri használatáról, a Kriptovaluta világról, a blogírásról, automatizálásról, de még hidegburkolásról, faházépítésről, puzzakészítésről, a bonsai csodálatos világáról is. Minden megszerzett készséggel több vagyok. Applikációfejlesztés? Igen: megalkottam a saját ingyenes AI támogatott Duolingó applikációmat. És még sorolhatnám, de a lényeg, hogy ezek valóban összeérnek.

A pontok tényleg összeérnek

Nem egyik napról a másikra derül ez ki. Hanem úgy, hogy egy-két év múlva visszatekintek, és azt látom: az a dolog, amit "csak úgy" tanultam, mert érdekelt, most pont azt a problémát oldja meg, ami előttem áll. Az a beszélgetés, amit feleslegesnek tűnt, most üsszekapcsol két embert, akiknek szükségük van egymásra. Az a készség, amit senki sem kért tőlem, most az, ami megkülönböztet.

Viszont. A tanulás folyamata fájdalamas. Rögös. Monoton. De emlékztetem magam mindig arra: "A fájdalom, a szenvedés amit ma érzel, az holnap az erősséged lesz."

Ez nem misztikum. Ez egyszerűen annak a következménye, hogy minél szélesebb és mélyebb tudásbázist, tapasztalatot és kapcsolatrendszert építünk, annál több lehetőség nyílik arra, hogy ezek váratlan módokon összekapcsolódjanak. Csak előre nem tudjuk megmondani, melyik pont melyikkel fog találkozni. Ha pedig mégsem kapcsolódnak, na bumm, mégis több lettél.

Mit jelent ez a gyakorlatban, ha most indulsz

Ha most vágsz bele egy vállalkozásba, vagy egy startup ötleten dolgozol, könnyen csapdába eshetsz: mindenre azt mondod, "erre most nincs időm, ez nem viszi előre közvetlenül a céget". Pedig szerintem néhány dolog megéri, még ha nem is látod azonnal az értelmét:

• Tanulj olyat is, ami épp csak érdekel, ne csak azt, ami a jelenlegi feladathoz kell.
• Építs kapcsolatokat akkor is, ha nincs azonnali "üzleti" indokod rá.
• Ne dobj el egy tapasztalatszerzési lehetőséget csak azért, mert nem látod a hasznát - lehet, hogy csak még nem jött el az ideje.
• Bízz abban, hogy a jelenlegi döntéseid értelmet nyernek - még ha ez most kényelmetlen is, mert nincs biztosíték.

Ez utóbbi a legnehezebb. Mert a bizalom nem garancia. Nem minden pont fog összeérni, és nem minden befektetett idő térül meg látványosan. De ha visszanézek a saját utamra, azt látom, hogy azok a dolgok, amikbe tényleg őszinte kíváncsisággal és elköteleződéssel fektettem energiát, szinte mindig hoztak valamit - csak nem mindig azt, amit vártam, és nem mindig akkor.

Záró gondolat

Ha most kezdő vállalkozó vagy, és azon tűnődsz, hogy megéri-e időt szánni valamire, aminek nem látod az azonnali hasznát - szerintem igen, megéri. Nem azért, mert biztosra tudod, mi lesz belőle, hanem mert a pontok, amiket most lerakhatsz, egyszer, visszanézve, összeérhetnek. Ahogy Jobs fogalmazott: előre nem köthetjük össze őket, csak bízhatunk abban, hogy egyszer majd látjuk az összefüggést.

Én ebben hiszek. És eddig nem csalódtam benne. Az egyik legfontosabb skill amit tanultam.